Közel három hónapos szervezőmunkát követően karnyújtásnyi közelségbe került egy Nasser tározón végrehajtható horgászat. Napokig el sem akartam hinni, hogy lassan elérkezik az a pillanat, mikor végre repülőgépre ülhetünk és elindulhatunk Egyiptomba a Nasser víztározóra.
A csapat
A túrára induló csapat összetoborzása nagyon könnyen és gyorsan ment, hisz sok embernek álma a távoli, érdekes vizeken történő horgászat. Kracsál Ferenc barátom azonnal igent mondott, melynek nagyon örültem, hisz nekünk együtt, mindössze egy év alatt már rengeteg szép közös élményünk volt. Feri üzlettársa Nánási János is örömmel egyezett bele a túrába. Papp Józsefnek pedig egy üzleti tárgyalásunk során említettem meg a Nasser tavi lehetőséget. Reakciója mindössze annyi volt, hogy nélküle el sem indulhatunk. A február 25-i indulás előtt csatlakozott még hozzánk Laskai Róbert, Haga Krisztián, Szarka József és a túra szervezője Lukács Viktor.
Megérkezés Kairóba
A délutáni felszállást követően nyugodtan teltek az órák, beszélgetéssel a várható élmények megtárgyalásával mulattuk az időt. Bár azt a fél órát, míg a gép folyamatosan rázkódott, imbolygott azért szívesen elfelejteném. Különösen annak fényében, hogy Papp Józsi azzal bíztatott, hogy ő már sokat repült életében, de ilyet még nem tapasztalt. Nagyon megnyugtatott!
Az esti órákra megérkeztünk Kairóba, s a gyors szállodai elhelyezkedés után elindultunk, hogy felderítsük magunknak a várost. A roppant gyenge kivilágítás végett a piramisokból és az egyéb nevezetességekből nem sok mindent láttunk. Mindössze egyetlen dolog volt, mely szemet szúrt mindenkinek, szinte ránk kiáltott figyelem felkeltően. Még sehol sem láttunk ekkora különbséget az életszínvonalban. Szinte hihetetlen, hogy a pompa és a ragyogás mellett tőszomszédságban lakozik a nyomor és a szegénység. Hihetetlen, és egyben szomorú látvány volt.
Első pillantások a Nasser tározóra
Miután az egész éjjel tartó csavargásunk végett nem aludtunk semmit (kivétel P. Józsi, ki már ekkor is előre látó volt) meglehetősen fáradtan érkeztünk meg Assuánba egy újabb, rövid repülő utat követően. A megérkezésünket követő kezdeti nehézségeket nagyon gyorsan feledtette velünk a Nasser tározó látványa. Minden képzeletet felülmúló volt! Hatalmas, tengernyi vízfelület feszített előttünk hivalkodóan. Az első pillantások kellően felcsigáztak bennünket, alig vártuk már a horgászatot.
A berendezkedés
Már a csónakos utazás közben nekiláttunk Ferivel kissé otthonosabbá varázsolni a horgászcsónakunkat, hisz tudtuk, hogy egy hétig szinte a lakásunk lesz. A csónak rendkívül praktikusnak tűnt már első látásra is a maga egyszerűségével. Tulajdonképpen kettő része lehetett bontani. Az orr részben, fedett helyen volt a háló rész kettő ággyal, míg hátul a meglehetősen tág és nyitott rész a horgászatok során vált főszereplővé. A felszerelések összeállítása közben haverkodtunk össze horgászvezetőnkkel, Rambóval. Éreztük, hogy jó emberrel hozott bennünket össze a sors, mely a hátralévő egy hét folyamán tökéletesen beigazolódott. Egy rendkívül nyílt, vidám és a Nasser tavi horgászatokhoz kiválóan értő núbiai őslakos lett a barátunk. A másik három csónakban helyet foglaló barátaink sem panaszkodhattak a vezetőikre, hisz mindenki előbb vagy utóbb, de közelebb került hozzájuk. Nagymértékben rájuk voltunk utalva a horgászat eredményességét figyelembe véve. Ők meg ránk a hírnév, fizetség és a referencia végett. Az mindenesetre kijelenthető, hogy az első magyar Nasser expedíció nagyon jól összejött a núbiai őslakosokkal!
