Az első ebédünket az ellátó hajón, gyorsan és kissé kapkodva fogyasztottuk el. Igazából senki sem tudott a gyomrára figyelni, a gondolatok már kizárólag csak a horgászat körül forogtak. Szinte kézzel tapintható volt a jó értelembe vett feszültség, a fáradtság ellenére mindenkiben túltengett az adrenalin szint. Halat, halat és halat akartunk látni, és persze fogni!!!
Változások a műcsalik terén
A rendkívül finom és ízletes ebéd behabzsolása után azonnal mindenki elfoglalta a helyét a csónakjában, és mint a méhek a kaptárból, a négy csónak kirajzott a Nasser tározóra horgászni.
Már az első pillanatokban szembesültünk a műcsalijaink alkalmatlanságával, a nílusi sügér és a tigrislazac horgászata terén. Túl kicsi és nem igazán mélyre törő wobblerekkel szerelkeztünk fel az otthoni előkészületek során. Ez alól mindössze egy-két fajta volt a kivétel, de azokat is hamar elvesztettük a sziklák és akadók végett. Különösen bántam a Viktortól kölcsönkapott Rapala Magnum fehér alapszínű, narancssárga mintázatú 26 centis műcsali leakadását és az ezt követő beszakítását. Viszont szerencsénkre a nílusi horgászvezetők fel voltak készülve erre a problémára, s tőlük lehetett vásárolni fogós wobblereket. Elképesztő méretű, csőrű, alakú és színezetű műcsali arzenált tártak pillanatok alatt elénk. Persze jó pénzért! Nekik és nekünk is megérte a vásárlás. A választék terén sajnos idegenvezetőnk Rambo volt a legszegényebb, neki mindössze csak egy darab műcsalija volt. Na de az nem semmi példány volt! Egy irdatlan csúnya, kacsacsőrű emlősre emlékeztető Manns Magnum S-30+-os wobbler volt a készlete! Féltette is módfelett, igen ritkán részesültünk abban a megtiszteltetésben, hogy horgászhattunk vele. Nem is nagyon vágyódtunk rá, mert oly intenzíven veretett a vontatások során, hogy embert próbáló feladat volt a bot kézben tartása. Viszont használata esetén, szinte azonnal volt rá kapás!
Beindulnak a fogások
A délutáni horgászat megkezdésével beindult egy olyan varázslat, melyre még a legmerészebb álmainkban sem mertünk gondolni. Már az első vontatások alkalmával kapásaink voltak! Ekkor még jobbára tigrislazacokat sikerült fognunk csak, de kuriózumnak látványnak tökéletesen megfeleltek.
Ezek a tigrislazacok félelmetes fogsorral rendelkeznek, igen bonyolult és nem igazán egyszerű a horogszabadítás az esetükben. Az egy-két centis tűhegyes fogak bizony tiszteletet ébresztettek bennünk. Viszont a fárasztásuk nem mindennapi élményt nyújt! Bukfencezik, kiugrál a vízből, szaltózik, szinte mindent elkövet a szabadulása érdekében. Bizony résen kell lenni a fárasztása során, hogy egy váratlan trükkjének köszönhetően el ne veszítsük. Miután kellő képen kigyönyörködtük magunkat a tigris lazacok nyerő mutatványaiban, egyik pillanatról a másikra hirtelen beindultak a nílusi sügerek. Többet is sikerült kis csapatunknak sikeresen kifárasztania, miközben meggyőződhetünk arról is, hogy ezek a halak sem adják olcsón a bőrüket, bizony tudnak küzdeni.
A hatvan kilós!
Az igazi, egész napos, pihenten végrehajtott horgászat a megérkezésünket követő második nap érkezett el, mely azonnal tartogatott számomra egy igen kellemes meglepetést. Egy 60 kg-os nílusi sügeret sikerült kifárasztanom, nagy küzdelemek közepette. Tulajdonképpen nem igazán jól indult a napom, hisz mindjárt az első vontatások alkalmával egy igen jónak tűnő halam akadt le. Ez már a második volt a sorban, hisz előző nap este Ferinek szintén leakadt egy rendkívül jól küzdő hal mintegy tíz perces fárasztás végén, közvetlenül a csónak alatt. Délelőtt fél tízkor viszont végre megtört a jég! A csónak szélén ülve meredtem a remegő botvéget bámulva, még azon gondolkoztam, hogy vajon mi végett akadt le az előző halam, mikor egy iszonyatos rávágást követően szinte majdnem kirepült a kezemből a bot. Mire Rambo megfordult a csónakkal, a megakasztott ellenfelem már több mint 100 m zsinórt lehúzva, messzire eltávolodott tőlem. Az orsóm szinte füstölt, alig győzte adagolni a zsinórt a menekülő hal után. Csak mintegy tíz perc elteltével kerültünk a hal közelébe melyet a meredek szögben a víz irányába mutató, pattanásig feszített zsinór jelzett. A zsinór állása hirtelen egyik pillanatról a másikra megváltozott, s a csónaktól mintegy 20 méterre egy ezüstösen csillogó hatalmas haltest törte át a mozdulatlan vízfelszínt. A következő pillanatban egy olyan csodának lehettünk szemtanúi, melynek látványát felidézve még most is beleborzongok. A víz felszínét szétrobbantva egy hatalmas nílusi sügér ugrott ki teljes testével a vízből, s közben veszettül rázta a fejét. Ezt a fejrázással vegyített ugró mutatványt a sügér még kétszer eljátszotta mire nyugodtan tűrte, hogy a csónakba emeljük. A mérlegelést követően, mikor a mutató megállapodott a 60 kg-nál, nem hiszem hogy volt nálam boldogabb ember. Ekkor még nem tudtam, hogy milyen szép fogások várnak ránk az elkövetkezendő napokban, nem láttam előre a hatalmas nílusi sügerek és tigris lazacok sokaságát.
